Magyarország lakossága egyszerre csökken és öregszik, aminek gazdasági következményei a következő évtizedekben egyre látványosabbá válhatnak. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, vagyis az OECD 2026-os országjelentése szerint az elöregedéshez kapcsolódó állami kiadások növekedése 2070-ig meghaladhatja a magyar GDP öt százalékát.

Ez nem azt jelenti, hogy egyik évről a másikra ekkora új kiadás jelenik meg a költségvetésben. A folyamat fokozatos, de tartós: miközben egyre többen érik el a nyugdíjkorhatárt, arányaiban egyre kevesebb aktív dolgozó fizet adót és társadalombiztosítási járulékot.

A változás hosszabb távon nemcsak az állami költségvetés egyensúlyát, hanem a vállalkozások működését és a háztartások pénzügyi helyzetét is befolyásolhatja.

Kevesebb dolgozó tarthat el több idős embert

A magyar nyugdíjrendszer működésének egyik alapja az aktív és az időskorú népesség aránya. A jelenlegi dolgozók befizetéseiből finanszírozzák a mostani nyugdíjak jelentős részét.

Ha csökken a munkaképes korú lakosság, miközben növekszik az idősek száma, ugyanazt a rendszert kevesebb befizetőnek kell fenntartania. A probléma súlyát tovább növeli, hogy az egészségügyi és idősgondozási szolgáltatások iránti igény is emelkedik.

Ennek több lehetséges következménye lehet:

  • növekedhetnek a költségvetés nyugdíjkiadásai;
  • nagyobb teher kerülhet az egészségügyre és az idősgondozásra;
  • emelkedhetnek egyes adók vagy járulékok;
  • szigorodhatnak a nyugdíjba vonulás feltételei;
  • fokozódhat a munkaerőhiány bizonyos ágazatokban.

Az OECD szerint a hosszú távú egyensúly megőrzéséhez több intézkedés együttes alkalmazására lenne szükség. A szervezet a nyugdíjrendszer átalakítása mellett a közkiadások hatékonyságának javítását és az adóalap szélesítését is lehetséges irányként nevezi meg.

A nők és a fiatalok foglalkoztatása kulcskérdés

A jelentés külön figyelmet fordít a nők és a fiatalok munkaerőpiaci helyzetére. Az OECD álláspontja szerint a nők magasabb foglalkoztatása részben ellensúlyozhatná a munkaképes korú lakosság csökkenését. Ehhez azonban nem elegendő pusztán több álláshelyet létrehozni. Elérhető bölcsődei férőhelyekre, rugalmas munkavégzési lehetőségekre és olyan családtámogatási rendszerre is szükség van, amely nem tartja a szükségesnél hosszabb ideig távol a szülőket a munkaerőpiactól. A fiatalok esetében az oktatás minősége és a piacképes tudás megszerzése a döntő. Ha egy kisebb létszámú generáció magasabb termelékenységgel dolgozik, az részben enyhítheti a népességfogyás gazdasági következményeit. Ehhez az oktatásnak és a szakképzésnek gyorsabban kell alkalmazkodnia a vállalati, technológiai és munkaerőpiaci változásokhoz. Különösen fontos lehet a digitális tudás, az idegen nyelvek és a magasabb hozzáadott értéket előállító szakmák szerepe.

A vállalkozások is megérezhetik a változást

A munkaképes korú népesség csökkenése a vállalkozások számára is komoly kihívás. Ha egyre nehezebb megfelelően képzett dolgozókat találni, a cégeknek magasabb bérekkel, automatizációval vagy külföldi munkaerő alkalmazásával kell reagálniuk. A nagyobb vállalatok könnyebben finanszírozhatják a technológiai fejlesztéseket, a kisebb magyar cégek azonban nehezebb helyzetbe kerülhetnek. Számukra az automatizáció kezdeti költségei, a képzett szakemberek hiánya és a bizonytalan gazdasági környezet egyszerre jelenthet akadályt. A termelékenység javítása ezért nem elméleti gazdaságpolitikai cél. Meghatározhatja, hogy a vállalkozások kevesebb dolgozóval is képesek lesznek-e fenntartani vagy növelni a teljesítményüket.

A családpolitika önmagában nem hoz gyors eredményt

A születésszám növelését célzó támogatások hosszabb távon javíthatják a demográfiai helyzetet, rövid távon azonban nem pótolják a munkaerőpiacról hiányzó dolgozókat. Egy ma megszülető gyermek csak nagyjából két évtized múlva jelenik meg aktív keresőként. A következő évek gazdaságpolitikájának ezért egyszerre kell kezelnie a jelenlegi munkaerőhiányt, a nyugdíjrendszer finanszírozását és a következő generációk lehetőségeit. Az OECD elemzése nem egyetlen kötelező megoldást ír elő, hanem a kockázat nagyságára figyelmeztet. A konkrét döntések a magyar kormány és az Országgyűlés feladatai lesznek. A legnehezebb kérdés az, hogyan lehet úgy biztosítani a nyugdíjak és az alapvető ellátások fenntarthatóságát, hogy közben ne kerüljön aránytalanul nagy teher sem a dolgozókra, sem az idősekre.