A Duna felszínéről a paksi munkálatok leglátványosabb része a munkagépek, az uszályok és a folyamatosan érkező kő látványa. A valódi kihívás azonban jórészt ott kezdődik, ahol a kamerák már alig látnak valamit: a folyómederben. A fenékküszöb ugyanis nem egyszerű kőhányás. Úgy kell teherbíró szerkezetet létrehozni egy mozgó víztömeg alatt, hogy annak helyzetét, magasságát és állékonyságát folyamatosan ellenőrizni lehessen.
Egyetlen betonelem is a helikopter határát közelíti
A Magyar Honvédség hivatalos beszámolója szerint a dunaszentbenedeki oldalon két H225M helikopter dolgozik. A gépek egyenként körülbelül 2,5 tonnás betonkockákat szállítanak a vízügy által kijelölt helyre. A terhet tízméteres kötélen függesztik a helikopter alá.
Ez nem pusztán erő kérdése. A függő teher kilengése visszahat a helikopter mozgására, a vízfelület pedig kevés biztos vizuális támpontot ad a pilótáknak. A művelet ezért a repülőszemélyzet, a műszakiak és a földi irányítók összehangolt munkáját kívánja. A betontömböt nem elég megközelítőleg a megfelelő terület fölé vinni: az építmény egészének működése azon múlik, hogy az elemek a mérnökök által meghatározott helyre kerüljenek.
A búvárok munkája a partról szinte láthatatlan
Miután a betonelem a mederbe ér, a feladat még nem ér véget. Katonabúvárok merülnek le, hogy eltávolítsák a tömbökről a sodronyköteleket, majd azokat visszajuttassák a partra. Egy négyfős búvárcsoport naponta húsz-huszonkét kötelet is leszerelhet.
Az alacsony vízállás bizonyos szempontból segíti a munkát, mert a víz alatt mintegy kétméteres látótávolság is kialakulhat. A Duna sodrása azonban ettől még komoly kockázat. A búvárnak úgy kell a nehéz elemek közelében dolgoznia, hogy a víz ne sodorja a kőtömbhöz vagy az alá. Ezért a látványos helikopteres emelések mögött minden egyes elemnél lassú, fegyelmezett és veszélyes víz alatti munka következik.
Miért nem elég egyszerűen követ önteni a folyóba?
A fenékküszöb feladata, hogy a folyómederben kialakított, alacsony szerkezetként visszaduzzassza a vizet, és így a beavatkozás fölötti szakaszon megemelje a vízszintet. Ahhoz azonban, hogy a beépített kő ne süllyedjen meg és ne mozduljon el kiszámíthatatlanul, előbb stabil alapot kell kialakítani.
A mederfeneket ezért egyenletes, megfelelő teherbírású szintre rendezik. A tervezett magasságot és geometriai helyzetet geodéták ellenőrzik, a munkát pedig centiméterről centiméterre igazítják a műszaki tervekhez. Ez magyarázza, miért félrevezető a munkálatokat egyszerű feltöltésnek nevezni. Ami most a víz alatt néhány kőrétegnek látszik, annak később tartósan kell viselnie a saját tömegét és a folyó állandó terhelését.
Két külön megoldás dolgozik ugyanazért a célért
A jelenlegi védekezésben fontos elkülöníteni az ideiglenes és a hosszabb távú beavatkozást. A részben elsüllyesztett, rögzített bárkák gyorsabban fejtenek ki duzzasztó hatást. A fenékküszöb ezzel párhuzamosan, két part felől épül, és tartósabb műszaki megoldásnak készül.
A kormány augusztus 18-i tájékoztatása szerint öt munkafolyamat zajlik egyszerre a térségben: ellenőrzik a bárkák duzzasztó hatását, kövekkel erősítik a mögöttük lévő mederszakaszt, lejárót és újabb munkaterületet alakítanak ki, követ hordanak a mederbe, valamint építik a küszöb bal parti részét. A két 80 méteres bárkát nagy mélységbe rögzített földcsavarok és acélsodronyok tartják.
Mit jelent mindez Paks és az ország számára?
A munkálatok közvetlen oka a rendkívül alacsony dunai vízállás, amely nehezítette a Paksi Atomerőmű hűtővíz-ellátását. A legfrissebb hivatalos közlés szerint az erőmű működő két turbinája üzembiztosan termel, a vízszint várható emelkedése pedig lehetővé teheti a nem termelő turbinák fokozatos és biztonságos visszakapcsolását a következő héten.
Ezt azonban nem érdemes kész tényként kezelni. A folyó vízjárása, a külföldi vízgyűjtőkön lehulló csapadék, a meder aktuális állapota és az építkezés eredménye együtt határozza meg, mikor kerülhet sor az újraindításra. A hivatalos megfogalmazás is visszafogott optimizmusról szól.
A látvány mögött mérnöki kényszer van
A helikopter alatt lengő betonkocka erős képet ad, de a történet lényege nem a látvány. A paksi beavatkozás azt mutatja meg, milyen sok különböző tudásra van szükség egy energiabiztonsági probléma kezeléséhez: vízügyi tervezésre, geodéziai mérésre, nehézgép-kezelésre, repülési pontosságra, búvármunkára és folyamatos logisztikára.
A következő napokban nem az lesz az egyetlen fontos kérdés, hány köbméter kő kerül a Dunába. Legalább ilyen lényeges, hogy a szerkezet hogyan viselkedik a változó vízállásnál, mennyire marad stabil a sodrásban, és a mérési adatok igazolják-e a tervezett duzzasztó hatást. A fenékküszöb sikere végül nem a felszínen látható munkagépek számán, hanem a víz alatt elért pontosságon múlik.
