Garaczi László, a hetvenéves író, a katonatiszt szülők gyermekeként vált a magyar próza jelentős alakjává. A vele készült interjúban beszél arról, hogyan formálta az életét a hetvenes-nyolcvanas évek budapesti underground kultúrája, és milyen hatással volt ez a magyar írásbeliségre.

Az interjú során Garaczi kifejti, hogy a korabeli művészeti mozgalmak hogyan segítették a fiatalokat abban, hogy kifejezzék magukat és megtalálják helyüket a társadalomban. Megosztja tapasztalatait a depresszióval küzdő évtizedeiről, amelyből az irodalom nyújtott számára menedéket.

A beszélgetés rávilágít arra, hogy Garaczi generációja miként formálta át a magyar próza nyelvét, és milyen örökséget hagynak maguk után a fiatalabb írók számára. Az író a mai fiataloknak is üzen, hogy a kultúra és az irodalom ereje képes megváltoztatni az életünket.

Garaczi László nemcsak saját pályájáról, hanem a magyar irodalom jövőjéről is értekezik, reflektálva a múlt és a jelen kapcsolatára.